Olajcsere után egy jól megérdemelt kávé

Szerencsére hétvégén meglepően jó idő volt, ezért sikerült rávennem a páromat arra, hogy cserélje le az olajat a kocsimban. Régebben nem nagyon foglalkoztam ezzel a témával, feleslegesnek gondoltam, hogy elvigyem az autót a bizonyos kilométerek után esedékes szervizekre, de aztán a saját káromon tanultam meg, hogy bizony nem árt törődni velük.

Jó néhány éve, mikor éppen sietnem kellett volna a munkába, mert már amúgy is késésben voltam, úgy döntött az autóm, hogy ő bizony nem hajlandó elindulni. Hiába próbálkoztam, nem csinált semmit. Kénytelen voltam tömegközlekedéssel bemenni aznap, de gondolom mondanom sem kell, hogy emiatt a kis közjáték miatt jól el is késtem. Szerencsére a főnököm megértő volt velem, mivel előtte sosem fordult még velem elő ilyesmi, de ettől függetlenül egész nap nyűgös voltam, hogy mégis mi lehet a baj a járművemmel.

Ebédszünetben felhívtam a szerelőmet és a telefonban megpróbáltam neki felvázolni, úgy a magam nem túl szakértő módján, hogy mégis mi lehet a baj. Ő közölte velem, hogy így látatlanban nem tud mit mondani erre, valamilyen módon juttassam el hozzá az autót.

Remek, gondoltam, még egy macera.

Akkoriban még nem ismertem a páromat, a barátnőim pedig nem vállalták, hogy elvontatnak engem az autómmal együtt, szóval kénytelen voltam trailert hívni. Nem tudom nektek kellett-e már ilyen szolgáltatást igénybe vennetek, de ha nem, akkor megosztom veletek, hogy bizony borsos összegbe kerül.

Lényeg ami a lényeg, eljuttattam a kocsit a szerelőmhöz és kiderült, hogy olyan régi volt már az olaj, hogy amiatt nem tudtam beindítani. A szakember kicserélte és én azóta megfogadtam, hogy sokkal nagyobb figyelmet fogok fordítani ezentúl a kocsi karbantartására.

Azóta bármi történik, minden tavasszal lecseréltetem az olajat és a légszűrőt is, illetve bármilyen szokatlan dolgot tapasztalok rajta, szakemberhez fordulok, hogy elkerüljem a problémákat. Hiába gondoltam úgy az incidens előtt, hogy felesleges pénzkidobás évente az a néhány ezer forint erre, rá kellett jönnöm, hogy a nem megvett olajon megspórolt pénzem sokszorosát kell kifizetnem akkor, ha valami tönkre megy, szóval érdemes inkább megelőzni a bajt. A mannol motorolajok váltak be a legjobban, azóta csak olyat veszek az autóba.

Két éve ismertem meg a páromat, aki hobbi szinten viszonylag ért az autókhoz, így az apróbb javításokat ő is el tudja végezni nekem. Azóta ő cseréli nekem az olajat, bár tény, hogy jobban szereti a saját járművét bütykölni, mint az enyémet, de azért mindig sikerült rávennem, hogy segítsen.

Ez történt most hétvégén is. Szép idő volt, a motorolajat előre megvettük és alig húsz perc alatt ki is cserélte nekem is és magának is.

Utána, ha már szépen sütött a nap elgurultunk a helyi kézi mosóba is, megtisztítottuk mind a két autót kívülről és belülről is, utána pedig útba ejtettük a kedvenc kávézónkat, hogy pótoljuk az elvesztett energiát.

Én a latte macchiatót ittam, a párom, Sanyi pedig egy méregerős eszpresszó mellett döntött. Habár a kávéról alkotott nézeteink nem egyeznek, ettől függetlenül az élet nagy dolgaimban eléggé egy hullámhosszon vagyunk. Néhány hónapja volt a második évfordulónk és úgy érzem, hogy ennél sokkal több áll még előttünk.

Tavaly nyáron költöztünk össze, persze az első néhány hétben voltak apróbb súrlódások, amíg meg nem szoktuk egymás apró dilijeit, de azóta nyugodt mederben folyik az életünk.

Mindketten egész nap dolgozunk és hétköznaponként alig néhány óránk van csak egymásra, amit a fáradtság miatt főleg otthon szoktunk eltölteni, a kanapén, vagy a teraszon. Szerencsére a hétvégéken sokkal kipihentebbek vagyunk és van szabadidőnk bőven, ezért mindig beiktatunk egy-egy randit, akár egy ilyen kávézást, mint most, vagy elmegyünk moziba, múzeumba, vagy ahová éppen kedvünk tartja.

Nem csak a nagyobb ünnepeken, hanem legalább havonta egyszer elmegyünk egymás szüleihez is, mivel szerencsére nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki velük, szóval szívesen megyünk hozzájuk. Sanyi anyukája hihetetlenül jó húslevest főz, már alig várom, hogy jövő szombaton náluk ebédeljünk.