Elismerésben nincs hiány

Panaszra nem lehet okunk, az újranyitás óta folyamatosan pörög az élet. Az ausztriai állásokat fókuszba emelő előadásokon annyian voltak, hogy egy közelben lakó ismerősöm lakásáról hoztunk pótszékeket. De inkább ilyen megoldandó ügyekkel kelljen szembenéznünk, mint azzal, hogy még honnan szerezzünk érdeklődőt.

ausztriai állások
ausztriai állások

Az „egyszerű” hétköznapokon se marad üresen a hely. Egyre többen térnek be, és egyre több a visszajáró vendégünk, ami a legnagyobb dicséret. Hiszen, ha valaki először csalódik egy kávézóban, akár a minőség, akár a kiszolgálás, akár a környezet miatt, akkor az még egyszer oda be nem teszi a lábát. Legalábbis én nem tenném… De az is biztos, hogy mi szívünket-lelkünket beletettük és folyamatosan pakoljuk ebbe a projektbe. Nálunk nincsenek grimaszolós és szájhúzogatós pincérek vagy bunkó baristák. Mindenki a magáénak érzi a helyet, és ez így van rendjén.

Az egyik kedves vendégünk meg is jegyezte, hogy amikor ide bejön, egy kicsit olyan érzése van, mintha vendégségbe hívta volna meg őt egy kedves, ismerős család. Ő itt nem hall egy hangos szót sem, még az alkalmazottak között sem. Azt sem veszi észre, hogy itt ki a főnök és ki a beosztott… Ezekért a mondatokért és dicséretekért már megéri dolgozni.