A kávézás nem „angolos”, helyette a nyelvtanfolyamot ajánlom

Célomul tűztem ki az angol nyelv elsajátítását, méghozzá felsőfokon. Igen, nagy ugrásnak tűnik, de úgy éreztem, hogy nem lehetetlen. Minden lehetséges módszert hajlandó voltam kipróbálni a cél teljesítése érdekében. Egyik barátnőm kiválóan beszélte az angol nyelvet, kint tanult egy évig az Egyesült Királyságban, mint cserediák, úgyhogy a kommunikáció folyékonyan ment nála. Itthon osztatlan tanári szakos, ugyan nem nyelvtanár, azonban mégis van tapasztalata tanítás terén. Innen jött az ötlet, hogy tőle kérek segítséget, és mint magántanárom, tanítson meg olyan gördülékenyen kommunikálni angol nyelven, mint ahogyan azt ő teszi. Lehet nagyok voltak az elvárásaim, de mint már írtam nagyon elkötelezett tudok lenni, amit a fejembe veszek, azt végre is hajtom.

Mivel igazán nagy kávéimádók voltunk, találkozási helyszínnek, egy kávézót választottunk, majd úgy döntöttük, hogy minden egyes alkalommal új helyet találunk magunknak, így amellett, hogy tanulunk, teszteljük a fővárosi kávéházakat is.

Első alkalommal egy belvárosi kis romkocsma kialakítású kávézót választottunk. Nagyon hangulatos volt, érdekes megoldásokkal és dekorációkkal. Egy kádat félbevágtak és abból alakítottak ki két ülőalkalmatosságot. Nagyon megtetszett nekem, így oda telepedtünk le tanulni. Először is rendeltünk kávét, én szokás szerint egy latte macchiatot, barátnőm pedig mindig is az erősebb híve volt, így presszót kért a pincértől. Miután megkaptuk rendeléseinket, nekiálltunk a munkának. Megközelítőleg 20 percig – fél óráig tartottuk az intenzív gyakorlást, utána már elkalandozott a gondolatom, nézelődtem a kávézóban, eszembe jutottak történetek, amiket el akartam mesélni a barátnőmnek, persze ezek nagy része pletyka volt, így kénytelen-kelletlen vissza váltottam a magyar nyelvre és úgy folytattam történetemet. A barátnőm megpróbálkozott vissza terelgetni „helyes útra”, de újból és újból letértem róla, végül már barátnőm is magyarul sztorizott. Egyszerűen jobban esett az ilyet magyarul megtárgyalni, részletesen és szaftosan.

Következő alkalom, újabb hely, újabb próbálkozás. Minden pontosan úgy kezdődött, mint múltkor, sőt (a nyelvtudásom szempontjából) sajnos úgy is folytatódott. Próbálkoztunk még egyszer-kétszer hasonló nyelvórával, de végül rájöttünk, hogy számomra nem ez a megfelelő módszer, ugyanis ezekben a forgalmas hétköznapokban egyébként is keveset találkozunk, és annyi mondanivaló gyűlik össze, hogy az ilyen találkák alkalmával, mindent ki kell adnunk magunkból. Úgy döntöttünk, hogy a szokásos kávézásokat megtartjuk, lelkünk karbantartása érdekében, azonban más módszert találok az angol nyelv elsajátítására.

Úgy éreztem, hogy egy angol tanfolyam Budapest területén, jó megoldás lehet problémámra. Ismerősöm ajánlására választottam a nyelvtanfolyamot, és kiemelte, hogy neki azért segített ez a fajta tanítási módszer, mert különös gondot fordítanak a figyelem fenntartására, ami úgy érzem nekem is egy gyenge pontom lehet, legalábbis az előző tapasztalatokból kiindulva.

A tanfolyamon valóban igyekeztek a koncentráció szinten tartásával. Játékos megoldásokat alkalmaztak, valamint ha érezték, hogy a csoport figyelme gyengül társasjátékot vettek elő és hasonló ötletes megoldásaik voltak. A legjobb az egészben, hogy mindvégig tanultunk és egyben jól éreztük magunkat. Az ott oktatók végtelenségig kedvesek voltak, és türelmesek is, amihez minden elismerésem, mert sokszor magamhoz nem lett volna türelmem, ők viszont mindig mosolyogva biztattak. Nem vették félvállról a munkát, így minket is motiváltak.

Miután végeztem az első kurzussal, egyértelmű volt a következő elvégzése is náluk. Mint kiderült többen is így gondolták, és együtt folytattuk a tanulmányunkat, aminek nagyon örültem, mert valóban jól összebarátkoztunk és már egészen családias hangulat bontakozott ki.

Még most is járok a kurzusra, azonban már közel a vége, amit sajnálok, mert ezek az órák a napom fénypontjai.