A dresszkód elhanyagolhatóságáért

A kávézónk tulajdonosa kitalált egy dresszkódot: a fölszolgálók csak fehérben dolgozhatnak. Meg van adva pontosan még a márka is, milyen inget és milyen nadrágot kell hordanunk.

Ez nekem nem annyira tetszik, mert bár szeretek ebben a kávézóban dolgozni, az egyéniségem egyik legfontosabb kifejezőeszköze az öltözködésem, tökéletesen tükrözi, hogy mit szeretek és mit nem.

A kedvenc színem a rózsaszín, és mostantól nem hordhatom napközben. A beosztásom minden nap tizenegytől négyig tart, ebben az időszakban kell elnyomnom az egyéniségemet teljes mértékben.

Nem hordhatunk semmilyen ékszert, teljesen csupasz nyakkal és karral kell felszolgálnunk. Nem értem, hogy miért nem lehet egy kicsit engedékenyebbnek lenni. Minden napra van egy malám, amit hordanom kell, hogy jó legyen a közérzetem, és most föl kell adnom ezt végleg.

Ezek a malák speciális karkötők, amelyek spirituális energiákkal látják el a szervezetet. Tehát ahhoz, hogy jó munkaerő legyek, szükségem van arra, hogy ezeket a malákat viseljem.

Hétfőnként a Lótusz malát szoktam hordani, amelyen díszelegnek a buddhai bölcsességek. Kell, hogy bölcsen kezeljem a váratlan helyzeteket, amelyek elé a vendégek állítanak olykor. Múltkor például egy férfi azt mondta, hogy hozzak neki gulyáslevest, de szüksége van a receptre is hozzá, plusz a kalóriatáblázatra, s mindezekre két nyelven. Aztán elkezdte mondani, hogy az asszony bizony német, és rá akarja szoktatni a magyaros ételekre, mert az ő gyomra bírja a zsíros kajákat, de a paprikát, azt kifejezetten kívánja. Ahhoz, hogy ilyen esetekben ne legyek eléggé ideges, a malámra kell néznem, néha még meg is kell kicsit morzsolgatnom, hogy teljesen elárasszon Buddha bölcsessége és türelme.

Legutóbb betévedt hozzánk egy öreg bácsi, a Vilmos, aki vadász volt fiatalkorában, és kis vidéki vendéglőnkbe töltött vadászpuskájával jött randevúzni. A lányok természetesen engem küldtek ki hozzá, hogy fölvegyem a rendelést, azzal az indokkal, hogy én vagyok a legkevésbé nyávogós köztünk, szóval én vagyok a legény a gáton, a stramm leány. Ezzel a gondolattal egészen eltelve, csodálatos fehér ingem föltűrve mentem oda Vilmoshoz, rápillantgatva hétfői malámra, belenyugodva a rám szabott sorsba. (Vilmos bácsi amúgy meg is kérte a kezem rögtön, volt nagy dráma, a vadászpuska, akit Irmának hívott, jó nagy balhét csinált, csapkodott meg tányért is tört elhagyottságából fakadó elkeseredésében.)

Keddenként a Rózsafa karmalához öltöztem eddig, amely jó a bőrhibák kezelésére és lelki gyógyításra. Persze ehhez is van egy sztorim mintegy alátámasztásként: múltkor Judit, jó barátném és munkatársam nagy lelki zűrzavarba került.

A férje, akit úgy hódított magának egy másik nőtől, most őt is tervezi elhagyni egy fiatalabbért. De nem akárhogy! A férfi telefonja szinkronizálva volt a sajátjával, így egészen világosan látta az üzenetváltásait…

Hát erre a Juditra aztán egészen ráfért a lelki gyógyítás! A karkötő segített a ráhangolódásban, meg hát engem is hagytak már el, tudom milyen rossz ez, az ember folyton keresi a nagykést a konyhában.

A szerda a Rózsakvarc maláé, mert olyankor szoktam találkozni a főnökkel. Ez a karkötő a szexuális energiák mozgatását segíti, és hát valljuk be, nem ártanak az efféle energiák, ha a főnökével beszél az ember, már csak az előmenetel szempontjából sem. Ezen fölül kedves szeretőm, Sanyi is szokott értékelni kedd éjszakánként, ilyenkor szoktam vele összefutni egy-egy téttelen estécskére.

Csütörtökön a Türkenit karmalához öltözöm. Csodás türkiz színe van, amihez nagyon meg kell válogatni, mégis milyen ruha illik. Általában kék nyakkendőt veszek hozzá meg fekete ceruzaszoknyát. Csütörtökönként nincsen rajtam rózsaszín, csak a rúzs. Nincsen ezzel semmi baj, a kék is elég divatos szín manapság, főleg, ha olyan karkötő miatt kékül be az ember, ami megvédi őt az ártó energiáktól.

Pénteken Karneolba öltöztetem a csuklóm, ami egy olyan mala, amely segíti a közösségi életben való eligazodást. Péntekenként van ugyanis a legnagyobb forgalom, nem szabad, hogy az ember elveszítse a barátságosságát, különösen kedvesnek kell lenni az emberekkel és megértőnek ilyenkor. Érthető, hogy egy egész hét fárasztó munka után feszültek, és éppen lazítás céljából jönnek hozzánk vacsorázni, hiszen szeretnének egy kicsit kikapcsolódni.

Ezek a malák kiválóak tehát ahhoz, hogy kisegítsenek engem a mindennapi élet nehézségeiben, támpontokat adjanak ahhoz, hogyan kéne viselkednem egy-egy szituációban, és pozitív energiákat sugároznak belém.

Fontosnak érezném tehát, hogy legalább annyi engedményt kapjunk, hogy ékszereket hordhassunk. Abba még belemegyek, hogy a ruháim színét elhagyjam a munka idejére, de ezek a karkötők szinte a testem részévé váltak már…